english_
magyar_
Doc_

Fakuló emlékmásolatok_
Talányosan_
Kiállításmegnyitó_
Sétatér_
A gyík halála_
Moizer Zsuzsa önarcképei_
Párizsi kék_
Identity Fiction_
Emelkedőben_
Emma Re Moizer Zsuzsa akvarelljeiről_
Huszonévesek _
Festés mint feltárulkozás_
Lélekszín_
Lányalakok_
Többhetes kiállítás_
Moizer Katalógus 2007_
Az egó, ha állat lenne_
Örömtelen Mona Lisa_
Női mitoszok_
Öt fiatal festő_
Strabag díj_
Febronia _
Ráolvasás - Radnóti Sándor_
Festő Van _
Magánmitológiák _
Ballasztok_
Több szem többet lát_


ÁLLAT EGO (2007)
Képek a kiállításról_
AZ EGÓ, HA ÁLLAT LENNE, MILYEN LENNE? - Állat Egó -kiállítás
kardosrozi
exit.hu
2007

Az állat egója nem olyan, mint az emberé. Sokkal kisebb és fehérebb, azt hiszem. Moizer Zsuzsa finom, áttetsző akvarelleket készít, már egy ideje.

 

Először önarcképeket fehér alapon testszínű festékkel, majd testképeket, aztán így haladt egyre lejjebb és beljebb. Az egó ugyanis túlmegy minden határon, testin, lelkin egyaránt. Gondolom eljutott valahova, mert a szemnek jóleső tiszta képeken előbb-utóbb megjelent vérvörös patakfolyamként, de épp csak kibuggyanni látszott egy-egy testrész végződéseiből. Amolyan ösztönös megfogalmazások ezek, ahol a számtalan önportréból megannyi személyiség néz, mintha minden nap újabb feje és teste volna annak, aki tekint, megfigyel, gondolkodik. Már a Testsorozatban is fel-feltűnik egy-egy állat test, majd Sérülések címmel a madármotívum kezd összenőni Moizer Zsuzsa testével. Ezek már több sebből vérzenek. Ha belépünk a Liget Galéria terébe, hófehér, áttetsző élményben van részünk. Alig valami, amit a művész a falra kitett, éteri ember- és állattestek, néhol finoman összenőve, néhol drámai módon szakítva az élettel. Az egó hol tanyázik, és mit művel az emberrel? Mintha Moizer Zsuzsa tudná a választ, és mintha ez egy végtelen szomorú válasz lenne.

 

exit.hu

Liget Galéria

megnyitó