english_
magyar_
Doc_

Fakuló emlékmásolatok_
Talányosan_
Kiállításmegnyitó_
Sétatér_
A gyík halála_
Moizer Zsuzsa önarcképei_
Párizsi kék_
Identity Fiction_
Emelkedőben_
Emma Re Moizer Zsuzsa akvarelljeiről_
Huszonévesek _
Festés mint feltárulkozás_
Lélekszín_
Lányalakok_
Többhetes kiállítás_
Moizer Katalógus 2007_
Az egó, ha állat lenne_
Örömtelen Mona Lisa_
Női mitoszok_
Öt fiatal festő_
Strabag díj_
Febronia _
Ráolvasás - Radnóti Sándor_
Festő Van _
Magánmitológiák _
Ballasztok_
Több szem többet lát_


VÁGATLAN VÁLTOZAT (2007)
Képek a kiállításról_
TÖBBHETES KIÁLLÍTÁS - Vágatlan változat (Ernst Múzeum)
Rózsa Gyula
Népszabadság
2008. január 2.

Volt a Műcsarnoknak egy nem régi, ámde hamar megszakított hagyománya, az egyhetes kiállítás. Előnye volt, hogy friss volt, hogy mindenféle koncepciókényszer nélkül, legfeljebb jótékony látszatkoncepcióval öszszehozott fiatal és még csaknem fiatal festőket, hátránya - ha ez hátrány egyáltalán -, hogy napilapnak, hetilapnak nem lehetett róla mondanivalója. Mire megjelent volna, bezárt.

 

Ez utóbbi veszteséget mindenképpen elhárítja most a héthetes folytatás, amely egyébként minden erényt átmentetett a Műcsarnok kebelébe visszatért Ernst Múzeumba. Először is piktúrát, majdnem csupa vászonra, papírra, sőt falra készült olaj-, tempera- és akrilkompozíciót látunk, ami manapság önmagában is kuriózumszámba megy, másodszor fiatal és még alig középkorú festőket, akik között a legidősebb is, ha jól számolunk, legfeljebb negyvenkét éves. A koncepció ezek után lehet aztán bármi, a felvezető szöveg lényegére egyszerűsítve újdonságot ígér, nem baj, ha az összefüggéseket ezen kívül most sem mindig látjuk.

 

A fiatalok meglepetéssel szolgálnak. Felgyorsult korunkban (melyik kor nem nevezte magát felgyorsultnak a huszadik század eleje óta?) a stílusperiódusok és pályaszakaszok rövidülnek, olyan harminc körüli, méltán ismert művészek lepnek meg új mondanivalókkal, akiket a múlt hónapban, a múlt évben kezdtünk kiállításokon megbecsülni. Moizer Zsuzsa (1979) például kiszínesedett és megengedőbb lett azóta. Festészete, amely eddig is a vászonra lehelt akvarell fájdalmas-tünékeny technikájával, a fedőfestéket mellőző, festékkel festéket fedni nem is akaró érzékenységgel ragadott meg, most lazúrosan derűs. Elegáns, könnyed, áttetsző, és könnyedebbnek mutatkoznak a tartalmak is. Főszereplők a gyöngéd-játékos motívumok, egy kutya, egy őz, amely majdnem őzike - mindazok az elemek, amelyek eddigi, titkos drámákkal teli kompozícióit csak modulálták, csupán kontrasztáltak.

 

Szabó Dorottya (1975) ellenkezően, elsötétült. Nem kevésbé titokzatos, nem kevésbé borús önvizsgálatra késztető két évvel ezelőtti képei úgy voltak megfoghatatlanul tűnődőek, nagyon is határozottan gomolygók, hogy testetlen súlyuk áttetsző, elmosódott felületekből sűrűsödött össze. Most ezek a felületek fekete vagy feketének ható motívumokká nehezednek, megtöltik és tapinthatóvá teszik a képteret. A korábbi, finomabb, azaz fájdalmasabb drámaiságra a Szelencék emlékeztet (amely természetesen nem szelencéket ábrázol), akárcsak az Emlékek Intercisából két táblája Moizer falán.

 

Nem változott, ugyan miért is változott volna csonka fél év alatt Király Gábor galériája. Augusztusi kiállításához hasonlóan, részint ugyanazokkal a képekkel bizonyítja, hogy az álságosan vásott, kamaszosan durváskodó modellálása és témaválasztása, meg a gondosan leplezett, de nem leplezhető színkultúrája megragadóan egészíti ki egymást, teszi teljessé tábláit. A Fürdőzők zsíros otrombasága és a nőfigurájának tündöklő rózsaszíne, a sunyi Idomár darabossága és mesterien koptatott fehér felülete újra meggyőz a festői avatottságról.

 

Király huszonnyolc éves, Hatházi László András huszonkilenc, s ha van jóleső kötelessége kurátornak, kritikusnak, a korosztályra figyelés az. Hatházi érdeme, erőssége a fantázia és a fantázia tehetséggel való kezelése. Kissé vegyesre sikeredett, de valamiképp egyformán orientalizáló, japános, ál-távol-keleti és trópus-ihletésű kollekciója a megidézett világnak az ismeretéről és a karakteres értelmezéséről győz meg, legyen tárgya kimonós áljelenet vagy maga a kimonó selyme, formája pedig elmosódó olaj, vagy éles vonalú monokrómia. Kár, hogy több vászonra festett műve csak a kinyomtatott műtárgylistában látható. Nem kelt ilyen hiányérzetet a Korodi János-kollekció. Négy képével tökéletesen bizonyítja, hogy elemi pikturális erővel rendelkező művésszel van dolgunk, aki a figurativitás halk provokációját és az absztrakciónak nevezett oldottságot tökéletesen kezeli. Nem is oldottság: képei súlyosak, mint egy Shakespeare-dráma zárójelenete, eseménydúsan zuhanók és torlódók, mint egy kataklizma-film.

 

nol.hu