english_
magyar_
Doc_

Fakuló emlékmásolatok_
Talányosan_
Kiállításmegnyitó_
Sétatér_
A gyík halála_
Moizer Zsuzsa önarcképei_
Párizsi kék_
Identity Fiction_
Emelkedőben_
Emma Re Moizer Zsuzsa akvarelljeiről_
Huszonévesek _
Festés mint feltárulkozás_
Lélekszín_
Lányalakok_
Többhetes kiállítás_
Moizer Katalógus 2007_
Az egó, ha állat lenne_
Örömtelen Mona Lisa_
Női mitoszok_
Öt fiatal festő_
Strabag díj_
Febronia _
Ráolvasás - Radnóti Sándor_
Festő Van _
Magánmitológiák _
Ballasztok_
Több szem többet lát_


EMLÉKEK INTERCISÁBÓL (2007)
Képek a kiállításról_
LÁNYALAKOK
mvitti
exit.hu
2008

Nem arcok, mint ahogy azt Moizer Zsuzsánál már megszoktuk, hanem testek, olyanok, amelyek már nem a gyermeké, de még nem is a nőé.

Talán mindegy is lenne, hogy hogyan aposztrofáljuk ezeket a törékeny lényeket, ha nem a művész egyik régi témája, a jóság és a szenvedés ábrázolása lenne most is az apropó. Most azonban nem az egész vásznat betöltő arcokon kutatjuk a rezdülésnyi érzelmeket, hanem mitológiai figurákban keressük a jelen történéseit.

 

Emlékek Intercisából - szól a cím, azaz a római kori Dunaújvárosból, mely városhoz az alkotó is kötődik. Emlékek, melyek jelölhetik a valós régészeti leleteket is, de a művész önanalitikus módszerét ismerve - inkább egyfajta kollektív (női) emlékezetet idéznek. Mintha a női áldozathozatalokban a saját sorsára ismerő festő kutatná az értelmét az önként vállalt, vagy büntetésként kapott szenvedésnek. A türelemnek, mellyel viselni kell azt, és tanulni belőle, így válva lányból nővé, gyermekből emberré.

 

Aki elgondolkodtatónak találta Lars von Trier filmes elmélkedéseit az abszolút jóságról, az valószínű, hogy hosszabban elidőzik majd ezek előtt a képek előtt.

 

exit.hu