english_
magyar_
Doc_

Fakuló emlékmásolatok_
Talányosan_
Kiállításmegnyitó_
Sétatér_
A gyík halála_
Moizer Zsuzsa önarcképei_
Párizsi kék_
Identity Fiction_
Emelkedőben_
Emma Re Moizer Zsuzsa akvarelljeiről_
Huszonévesek _
Festés mint feltárulkozás_
Lélekszín_
Lányalakok_
Többhetes kiállítás_
Moizer Katalógus 2007_
Az egó, ha állat lenne_
Örömtelen Mona Lisa_
Női mitoszok_
Öt fiatal festő_
Strabag díj_
Febronia _
Ráolvasás - Radnóti Sándor_
Festő Van _
Magánmitológiák _
Ballasztok_
Több szem többet lát_


MICRO - NARRATIVES (2007)
Képek a kiállításról_
EMMA RE MOIZER ZSUZSA AKVARELLJEIRŐL BESZÉL
Emma Re
Musée d'Art Moderne de Saint-Etienne Métropole
2008

Moizer Zsuzsa akvarelljeiről is szerettem volna beszélni, mert szerintem nagyon kifinomultak. Van valami ezekben az akvarellekben, ami egyfajta klasszicizmussal rokonítható, persze nem a szó pejoratív értelmében, de amikor például meglátom ezeket a kacsákat, Dürer rajzai jutnak az eszembe, különösen az egyik nyulat ábrázoló rajza. Ezek az állatok nagyon nagy erejűek, nagyon jelen vannak. Van valami az állat ábrázolásában, ami nagyon közel áll az ember ábrázolásához. És ott van a játék az állat ábrázolása és a művésznek az állatba való belevetítése között, amely a portré és az önarckép határmezsgyéjén mozog, lehetséges, hogy ez itt a művész önarcképe egy állat formájában? Ez nekem nagyon tetszik, eszembe jut Joyce egyik műve, “Az író arcképe kölyökkutya korából”, amelyben kissé szégyenletesen mutatja be magát, hiszen az állatot mindig is alacsonyabb rendű lényként képzeljük el, amelyen uralkodni kell, és különösen a kacsát, amelyet azért tartunk, hogy megegyük. Valami itt érinti ezt a motívumot. A művész nem titkolja, hogy önmagát állati formában kívánja ábrázolni, mert ha megnézzük a képek címét, akkor például azt látjuk, hogy “Aki meg akart halni I.”, és az átmenetet is látjuk a női test és az állat között, hiszen melle van. Szintén tetszik nekem ezekben a művekben az, ahogy a giccs határaival játszanak. De találhatunk itt “régimódi festészetet is”, például a kismacska, amely a nappali fölött lóg, és minden mintha ide-oda mozogna a klasszicizmus és a téma egyfajta giccses megjelenítése között, amit nagyon érdekesnek találok.

 

Szele Bálint fordítása

 

LECTURE D'OEUVRE: Zsuzsa Moizer

MICRO-NARRATIVES : tentation des petites réalités

Musée d'Art Moderne de Saint-Etienne Métropole

From 7 May to 21 September 2008