english_
magyar_
Doc_

Fakuló emlékmásolatok_
Talányosan_
Kiállításmegnyitó_
Sétatér_
A gyík halála_
Moizer Zsuzsa önarcképei_
Párizsi kék_
Identity Fiction_
Emelkedőben_
Emma Re Moizer Zsuzsa akvarelljeiről_
Huszonévesek _
Festés mint feltárulkozás_
Lélekszín_
Lányalakok_
Többhetes kiállítás_
Moizer Katalógus 2007_
Az egó, ha állat lenne_
Örömtelen Mona Lisa_
Női mitoszok_
Öt fiatal festő_
Strabag díj_
Febronia _
Ráolvasás - Radnóti Sándor_
Festő Van _
Magánmitológiák _
Ballasztok_
Több szem többet lát_


ANGYAL VAN (2005)
Képek a kiállításról_
RÁOLVASÁS - MEGNYITÓ
Radnóti Sándor
Élet és Irodalom, XLIX. Évf., 2005, 38. Szám, 28.old.
2005

Minden idő legszebb kiállítási megnyitóját Pilinszky János tartotta, aki végigvezette a vernissage közönségét Schaár Erzsébet művein, s imitt-amott megállva egy-egy verset mondott el, melyet erre az alkalomra, Schaár szobraira írt. Ilyesmit én nem tudok. De Moizer Zsuzsa műveit nézve az az erő érzésem támadt, hogy a legméltóbb megnyitó az lehetne, ha valaki elmondaná Rilke negyedik duinói elégiáját.
Ez persze nem az a szoros kapcsolat vers és kép között, mint az előb említett. Pilinszkyt a szó szép, régi értelmében Schaár ihlette. De a fordítottját sem gondolom, hogy ugyanis Moizer képeit Rilke ihlette volna. Őszintén szólva azt sem tudom, hogy ismeri-e, eszében járt-e ez a vers, amikor telt, bábuszerű sorozatát alkotta, vagy amikor kiállításának azt a címet adta, hogy Angyal van. Ha tehát most idézek néhány sort, az ráolvasás. Ráolvasás a szó három értelmében. Az egyszerűértelemben, hogy összeolvasok két egymáshoz nem tartozó művet; az ironikus értelemben, hogy ezáltal túlértelmezek; s persze abban a mágikus értelemben is, hogy a ráolvasás igézet, varázslat, bűbáj, amelyet a művészet hív elő Mindez pedig egy megközelítési módja Moizer Zsuzsa képeinek, amit nem szeretnék másokra erőtetni, de mindenesetre példa arra, hogy miképpen is szoktunk műveket érteni. Előveszünk ezt-azt saját kulturális emlékeink tárházából, mint valami segédletet, összevetünk, mérlegelünk, s így lépésről-lépésre közelebb jutunk a megértendőhöz, miközben esetleg kiinduló ötletünket el is hagyjuk.


Rilke híres sorai ebben a versben így hangzanak: "Nem kellenek e féligteli maszkok, / inkább a bábu. Az telt." Ezek azonnal beugrottak, meglátva a képeket. Hiszen mit látunk? Karakter nélküli önarcképeket. A fiatal festő- és ez a jelző a fiatal, most nem idősebb emberek szokásos jóindulatú, lekezelő még mindent megengedőszava, hanem egy egzisztenciális állapot leírása -, nos, a fiatal festőnem a sors és a karakter félig teli, mert életünk végéig telőőmaszkjait keresi az arcképben, nem jövőét tapogatja, hanem valami eredendő hogy úgy mondjam üres teltséget. Ezért tölti ki a teret bábuszerűfejekkel, s néha nem is egész fejekkel. Ezért írhat néha szavakat az arcra, s ezért van - egy másik költő éppen Pilinszky szavaival élve -, hogy nem a ráncok csorognak alá az arcon, hanem a festék. A teltség teljes átlátszóság, áttetszőég, titoktalanság. Ez a törekvés olyan erő, hogy valaki, aki hirtelen rápillantott a meghívón reprodukált arcra, auratérképnek vélte. Hihetnénk a test hőépének is. Moizer sem az arcot, sem a testet nem tekinti buroknak: testábrázolásaiban áttetszenek a csontok, a belsőszervek, amiképpen egyes halak üvegszerűtestén áttűnik belsejük.


Ez erősen érzéki transzparencia. A két sorozat címe is Szememben és Szagollak. Az én érzékeivel és pusztán érzékeivel kapcsolódik másokhoz, akár a nézőhöz is. De mi mozgatja ezt a szellemi vonatkozásaitól megtisztított festő teret? Ki mozgatja a bábut? Rilke ezt mondja: "(...) játékosul csak angyal / rángathatja a bábukat magasba. / Angyal és bábu: az lesz csak a játék. / Így olvad össze, amit szüntelen / megosztunk, amíg itt vagyunk. Csak így / alakul ki az egész pálya íve / évszakainkból. Ilyenkor fölöttünk / az angyal játszik." Moizer Zsuzsa angyalát tulajdonképpen csak a címbő ismerjük. Nem szerepel itt bemutatott művein az angyal egyetlen attribútuma sem. Nem védangyal, nem kardos angyal. Nem angyali. Az angyal itt egy név, a festő törekvés neve, amely összefoglalja a tapasztalat előti teltség evidenciáját. Mintegy fölöttünk játszik az angyal: "a senkiföldjén, játék és világ közt, / a térben, mely a kezdet kezdetétől / egy tiszta tény számára született".

"Angyal van" - Deák Erika Galéria, 2005. Szept. 16 - okt. 22.

 

es.hu